---

A CUKORRÉPA ÖNTÖZÉSE

---

  A cukorrépa vízigénye, a vízigény változékonysága

A cukorrépa vízigényes növény. A tenyészidőben 540-600 mm, július, augusztus hónapban 320-340 mm vizet igénye. A vízigény tenyészidőbeni változása a párafelvevő-rendszer állapotának változása mellett a cukorrépa sajátos tulajdonságát (nagy lombozatot, folyamatos levélképződést) tükrözi. A vízigény klimatikus regulációja a termőtájak közötti különbségben és az évjáratok változékonyságában egyaránt megmutatkozik. Az évjárathatás legkisebb július 1.-augusztus 20. között, legnagyobb a tavaszi és a nyár végi-őszi időszakban.A súlyosan száraz, a száraz és a mérsékelten nedves tájak közötti vízigény-különbség 20-60 mm. A termőhely és az évjárat hatása mellett a cukorrépa vízigényét agrotechnikai tényezők is befolyásolják.

 A cukorrépa öntözési rendje

A vízigény kielégítése évjáratonként eltérő öntözési rendet igényel. Néhány általános elvet azonban szem előtt kell tartani. Az öntözés hatása nagyban függ egy-egy tenyészidőben az első és az utolsó öntözés időpontjának helyes megválasztásától. Az első öntözést, a szélsőségesen száraz tavasztól eltekintve, nem kell korán kezdeni. Ha a talaj alsó rétege nedves, a cukorrépa főgyökerével a vízfelvétel érdekében egyre mélyebbre hatol. A korai öntözés a talaj felső rétegét nedvesíti és tömődötté, levegőtlenné is teheti a talajt, ebből eredően nem teszi szükségessé, sőt megakadályozza a mélyebb gyökerezést, így a cukorrépára jellemző, fokozatosan elvékonyuló, szabályos gyökértest kifejlődését. Ezért az ilyen öntözés a talajra, a növényre egyaránt káros.
Gondosságot igényel az utolsó öntözés időpontjának helyes megválasztása. A cukorrépa utolsó öntözését augusztus közepén, augusztus végén fejezzük be, illetve szélsőségesen száraz, meleg őszi időjárás esetén később is öntözhetünk, de azzal a betakarítás megkezdése előtt három héttel végezzük be és 15-20 mm-nél több vizet ilyenkor soha ne adjunk ki.

Az öntözővíz-mennyiségre érzékeny a cukorrépa. Réti, réti csernozjom talajon 20-25 mm-nél, csernozjom és öntéstalajon 20-30 mm-nél nagyobb vízadagot egyszerre a cukorrépatáblára ne öntözzünk ki. Az ilyen vízmennyiség kiöntözése is csak akkor jár haszonnal, ha egyenletes az eloszlás, és az első, valamint az utolsó öntözés víznormája nem haladja meg a 15-20 mm-t.

A kelesztő öntözést a cukorrépa nem igényli, ha arra valamilyen ok miatt mégis sor kerül a kisebb hiba, illetve károsodás miatt 10 mm-es öntözővíz normával és kis intenzitású öntözéssel végezzük azt el. Ellenkező esetben az öntözés a talajt tömörré, cserepesedetté, levegőtlenné teszi, amit a répa nehezen visel el.

 Az öntözés megkezdését követően folyamatosan jó vízellátást kell teremteni a cukorrépának, hogy ütemes legyen a fejlődése, produktív az anyagcseréje, normális (és nem szakaszos) a levélképződése és vízhiány miatt ne következzen be levélváltás. A cukorrépa öntözésére a következő öntözővízadagok alkalmazhatók:

1.  öntözés  15-25 mm,

2. öntözés   20-30 mm,

3. öntözés   25-30 mm,

4. öntözés   20-25 mm.

5. öntözés   15-20 mm

 

Az öntözés műszaki feltételei

A cukorrépa mindenkor egyenletes öntözést igényel és ennél fogva csak azok az öntözőberendezések ajánlhatók alkalmazásra, melyek műszaki megoldásuknál fogva az öntözővíz egyenletes kiosztására alkalmasak. Ennek a követelménynek elsősorban a különböző típusú líneár és körben járó (center) öntözőberendezések alkalmasak. Ezeknek a berendezéseknek azonban közös jellemzőjük, hogy nagy intenzitással juttatják ki az öntözővizet. A nagy intenzitás és a répagyökér levegőtlenséggel szembeni nagyfokú érzékenysége az öntözővíz-norma mérséklését követeli. Az egyszerre kiöntözött víz mennyisége ennél fogva nem haladhatja meg a 20-30 mm-t. A kis öntözővíz-norma megköveteli azonban, a rövidebb öntözési fordulót, az öntözések számának növelését. A hagyományos két, háromszori öntözés természetesen ebben az esetben nem tartható. Négy-hatszori öntözéssel juttatható ki az a vízmennyiség, mely a répa tenyészidőbeni vízigényét kielégíti.

 
Az öntözés speciális követelményei

A rizománia a szántóföldjeinken kisebb-nagyobb mértékben mindenütt megtalálható. A vírust terjesztő gomba (Polimyxa betae) nedves talajban jobban felszaporodik, így a fertőzés veszélye is növekszik. Ezért tekintsük kötelező érvényűnek azt a követelményt, hogy öntözött körülmények között mindenkor rizománia toleráns fajtákat termesszünk.

A talajok fizikai állapota az egyoldalú talajhasználat, a művelőeszközök rossz megválasztása, a műveletek nagy száma, a gépek taposása miatt az elmúlt évtizedekben fokozatosan romlott. A talajaink tömődötté váltak, illetve tömörödési hajlamuk megnövekedett. Ez a kedvezőtlen helyzet öntözött körülmények között különösen veszélyessé válhat, ezért a mély vagy mélyülő lazítás elvégzése öntözésre kijelölt táblákon kötelező feladat.

Ki kel használni a szervestrágyázás talajállapot javító hatását is. De juttassuk a szervestrágyát az elővetemény alá, ezzel a kívánt hatás elérhető a gyomosodás veszélyének növekedése nélkül.

A mésztrágyázás a tápanyagok feltárásának javítása mellett, a talajok szerkezetességének fenntartását is elősegíti. A cukorrépa közismerten Ca-igényes növény, ezért főként öntözött viszonyok között a cukorrépát termő talajainkra minden esetben juttassunk 3-5 t/ha adagban cukorgyári mésziszapot.

Öntözött körülmények között a kórokozókkal szembeni preventív védekezés alap követelménynek tekinthető, a megkésett védekezés eredménye ugyanis mindig kérdéses, a kockázatvállalásnak a magas költségszinten elviselhetetlenül nagyon nagy az ára. Az öntözés a cukorrépa produktív tenyészidő hosszát növeli meg. Ezt a kedvező hatást úgy lehet kihasználni, ha az öntözött táblákon később kezdjük a betakarítást. Így a nagy terméshez jó cukortartalom és kedvező ipari érték párosul.

Szakszerű öntözéssel a répa igényét kielégítő tápanyagellátást, és tápanyaghasznosulást is nagyobb biztonsággal meg lehet valósítani.

Dr. Ruzsányi László  (A cukorrépa öntözése, Beta-füzetek 9. szám)

 

  AZ ASZÁLYKÁROK CSÖKKENTÉSE  AGROTECHNIKAI MÓDSZEREKKEL  

Talajművelés

• Betakarítás után azonnali sekély tarlóhántás és a felszín lezárása hengerrel,
• Tarlómaradványok részbeni vagy teljes egészében történő felszínen hagyása, (a bomlási folyamatok elősegítése érdekében kellően aprított és elterített növényi részek),
• A nedvesség veszteséget csökkentő technológiák (pl. direktvetés) alkalmazása kedvező kultúrállapot esetén, amely a fizikai, kémiai és biológiai folyamatok összhangját, valamint a kezelhető gyomosodást jelenti. Ellenkező esetben a direktvetés a szárazság hatását tovább fokozó technológiának minősülhet,
• A művelési menetszám csökkentése, ahol lehetséges a művelés és elmunkálás összekapcsolása (pl. alapművelés és felszíni egyengetés, lezárás egy menetben kombinált elmunkálóval),
• Alapművelésnél az ekéknél kevésbé rögösítű eszköz alkalmazása (pl. nehéz kultivátor, tárcsa),
• A periódusos mélyítő művelés előnyeinek kihasználása; a mélyebb alapművelés szüneteltetése, továbbá a több éven keresztüli azonos mélységben végzett beavatkozások növelik tömör rétegek kialakulásának esélyét,
• Az aszályhatást fokozó tömör záróréteg megszüntetése a talaj lazításával.

A vetésszerkezet

Az elővetemény helyes megválasztása legalább olyan fontos a talaj vízgazdálkodása szempontjából, mint az öntözés: tapasztalatok és számos kutatási eredmény tanúsága szerint a jó és a rossz elővetemények között 80-100 mm is lehet a vízellátási különbség.
A kis vízigényű növények közé a korai betakarítású, rövid tenyészidejű növények tartoznak (pl.: őszi búza, őszi árpa, kukorica, napraforgó, burgonya).
Nagy vízfelhasználásúak a hosszú tenyészidejű, kései betakarítású növények, úgymint az évelő pillangósok, a cukorrépa, a cirokfélék és a hosszú tenyészidejű kukorica.
Aszályos évek után nagy vízigényű növények beiktatása a vetésszerkezetbe öntözés nélkül a nedvesség vesztést növelő tényezőnek minősülhet.

A gyomnövények a talaj nedvességkészletének kizsarolói, anyagcseréjük intenzívebb és hatékonyabb, mint a kultúrnövényeké, ezért a gyomszabályozás fontos eszköz az aszály elleni védekezésben.

A tőszám és az állománysűrűség helyes megválasztása részben a gyomok elleni védekezést szolgálja, másrészt viszont a talaj nedvességkészlete és a növény igénye közötti egyensúly megteremtését célozza meg.

A növénytáplálás

A nitrogén elsősorban a vegetatív (zöld) részek fejlődését segíti, túlzott mennyiségben rontja a vízfelhasználást és aszályérzékenyebbé teheti az állományt.
A foszfor különösen nyári betakarítású növényeknél mérsékelheti az aszálykárokat.
A kálium fokozza a vízfelvételt és mérsékli a párologtatást, ilyen módon a vízhiány okozta tüneteket tompítja. A hiányos vagy túlzott trágyázás kedvezőtlen hatásai megfelelõ vízellátottság esetén mérséklõdnek, aszályos vagy csapadékbő időszakban felerősödnek.
 

(Kivonat Dr. Gyuricza Csaba Szent István Egyetem cikkébõl - AgrárUnió, 2003. május)